A Tantrát a "Találkozás Művészeteként és a Kapcsolatok Tudományaként" alkalmazzák.

A tantra, mint az önfejlesztés spirituális módszere, isteni kinyilatkoztatás, története a IV. századra nyúlik vissza.

A Tantra egy tudatos én-felfedező módszer.

A Tantra segít kilépni az elme fogságából és  elindulni egy belső úton, mely a szeretethez és a szív megnyitásához vezet.

Mely egy olyan mély kapcsolódáshoz vezet önmagunkhoz és az egységhez, amit még talán soha nem tapasztaltunk meg és lehet, hogy elsőre ijesztőnek tűnhet.

A Tantra sokkal több, mint a szexualitás.

Valóban a szív megnyitása és önmagunk megismerése és megnyitása.

Azonban, ahhoz, hogy önmagunkkal szembe tudjunk nézni, ahhoz türelemre, kitartásra és a tanulás iránti vágyra van szükség.

Maga a Tantra szó a szanszkrit eredetű tan-ból (kinyújt, kitágít) származik, ami a Tantrában a mindre kiterjedő tudást jelöli.

A tantra emlékeztet az ősi tudásra, arra, hogyan kell átadni magunkat valaminek. Az önátadás azonban egyáltalán nem jelent kiszolgáltatottságot.

A tantrában a szex csupán eszköz és nem cél - ez az óriási különbség!

A tantra alapgondolata, hogy nem a másiktól várjuk az átalakulást, az életünk megoldását, hanem önmagunktól, megtanít arra, hogyan kerüljünk egyensúlyba önmagunkkal.

És ha sikerül elérnünk, hogy szeretjük és elfogadjuk saját magunkat, akkor a másikat is teljes szívvel tudjuk majd szeretni.

A tantra azt mondja, a szerelem ott kezdődik, ahol nincs külön én és ő.

Mindannyian a boldog életre vágyunk, de az elménk nem engedi, hogy megéljük a teljes boldogságot. Az elme szenvedni szeret. Elhitetve velünk azt, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha megkapjuk a vágyott munkát, nőt, férfit, fizetést, házat stb.

Azonban, amikor elérjük a célunkat. Azt vesszük észre, hogy üresek vagyunk, hogy hiába kaptuk meg, amire vágytunk, ideig-óráig örülünk neki, aztán tovaszáll a boldogság.

Mert amíg a boldogságot kívül keressük, soha nem tudjuk elérni.